Tarantino rendezte volna a Vincent Vega - Mia Wallace szálat, Roger Avary pedig a boxolósat, ám mielőtt harmadik rendezőt találtak volna, Quentinnek túlságosan felvitte az isten a dolgát. Ez okozta a vesztét a Négy szobá-nak is, hiszen az eredeti koncepció szerint a '92 és '93-as Sundance fesztivál új felfedezettjei egyenrangú partnerekként rendeztek volna egyet-egyet a film szegmenseiből. Csakhogy addigra Tarantino a Miramax aranytojást (és Arany Pálmát) tojó tyúkja lett, Robert Rodriguez pedig a Desperadó-nak köszönhetően az ünnepelt új tehetség, így Allison Andersnek és Alexandre Rockwellnek esélye sem volt, hogy kibontakoztathassák eredeti elképzelésüket (Richard Linklater okosan kiszállt idő előtt). Anders és Rockwell szobáit 20 percesre vágta a stúdió, míg Rodriguez és Tarantino részei érintetlenek maradtak (Tarantinoé például közel 45 perc). Az egykori barátságok és a film egészének minősége is ennek megfelelően alakultak, Quentin pedig a rá jellemző fekete humorral és szerénységgel azt javasolta, hogy az ő részének az legyen a címe, hogy "Amelyikre egész eddig vártatok".