Bruce Willis
2004.12.10. 12:49
Annak ellenére, hogy Walter Bruce Willis 1955. március 19-én a volt Német Szövetségi Köztársaság egyik amerikai katonai támaszpontján látott napvilágot, az Egyesült Államokban nőtt fel. Ugyanis apja, David, aki hegesztőként és gyári munkásként dolgozott, 1957-ben visszaköltözött családostól New Jersey-be, ahol később a kis Bruce-nak még négy testvére született.
Willis fiatalkorában dadogott, ami csak akkor múlt el, ha betanult szöveget adott elő, ez a tény járulhatott hozzá, hogy a középiskolás évek alatt ő volt az osztály bohóca. Kevesebb nevetni valója volt, amikor végzős korában egy faji incidens részesévé vált, melynek révén kicsapták az iskolából. Willis apja azonban felfogadott egy ügyvédet, így sikerült elérniük azt, hogy Bruce le tudjon érettségizni.
Az érettségi után Willis számos alkalmi munkát elvállalt, beiratkozott Montclairi Állami Főiskolára, ezen felül szájharmonikázott egy helyi blues bandában, amely a Loose Goose nevet viselte. A főiskolás időszakban lépett fel Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című drámájában, amely következtében színészet iránti szeretete kivirágzott. Az ideje legnagyobb részét ezután New Yorkban töltötte, próbálkozott számos Broadway darabbal, míg végül 1977-ben sikerült bejutnia. Ott hagyta a főiskolát, hogy játszhasson a Heaven on Earth című produkcióban. Az ezt követő színészi karrierje kicsit fonákra sikeredett, játszhatott egy reklámfilmben (Levi’s), illetve kapott egy kisebb színpadi szerepet.
Habár 1984-ben főszerepet kapott a Fool for Love című Broadway produkcióban, az ismertséget egy los angelesi válogatásnak köszönheti. Amikor is 3000 jelentkező közül ő kapta A simlis és a szende című filmsorozat nagyképű magánnyomozójának, David Addison-nak szerepét. Annak ellenére, hogy Willis és a másik főszereplő, Cybill Shepherd, illetve az alkotó, Glenn Gordon Caron között állandó feszültség volt a színfalak mögött, az 1985-1989 között futó sorozat nagy sikernek örvendett.
Az első mozi sikert az 1987-es Nem látni és megszeretni hozza meg számára, ahol Kim Basinger partnereként láthatjuk Willist a romantikus vígjátékban. Ezután jött 1988-ban a Naplemente című western vígjáték. Mindkét film szerény bevételt hozott, de egy kicsit nagyobb sztárrá tette Willis-t.
Aztán jött 1989 és a Drágán add az életed, amelyben Willis John McClane hadnagyot, a kőkemény New York-i rendőrt alakítja, akinek nem könnyű túljárni az eszén. Ezért van különleges pechjük azoknak a terroristáknak, akik megtámadják, és túszul ejtik egy karácsonyi parti vendégseregletét Los Angeles egyik felhőkarcolójában. Merthogy McClane hadnagy véletlenül pont az épületben tartózkodik, családlátogatáson. És hiába nincs szolgálatban, egyszemélyes hadserege ellen esélyük sincs a rosszfiúknak. A film látványos akció jeleneteivel az év első számú kasszasikere lett, Willis pedig keresett sztár. Ezt követően, ahelyett, hogy újabb siker produkcióban tűnt volna fel, Willis elvállalta egy lelkileg sérült vietnámi veterán szerepét Norman Jewsion drámájában, az In Country-ban. Továbbá ő volt a szinkronhangja a Nicsak, ki beszél! és a Nicsak, ki beszél még! kisbabájának.
1990-ben folytatódott John McClain története, Még drágább az életed címmel. Terroristák foglalnak el egy nemzetközi repülőteret, hogy kiszabadíthassák az ott fogva tartott maffiózó-főnököt. Tervük szinte tökéletes. Majdnem mindenre felkészültek, egy valakit kivéve: a New York-i rendőrség magányos detektívjére. McClane megküzd a hóviharral, a gengszterekkel és a terrorista ellenes kommandó tétovázó parancsnokával. A kifutópályákon elszabadul a pokol, a félhomályban totális háború dúl: egy magányos, cinikus zsaru ismét a vesztébe rohan.
1991-ben Willis forgatókönyv íróként is debütál, ekkor mutatják be a Hudson Hawk-ot. 1995-re elkészül Az élet mindig drága. John McClane ex-rendőr számára ez az augusztusi nap is ugyanúgy indul, mint a többi: iszonytató fejfájással. Ám New York egyik őrszobáján megcsörren a telefon, és a telefonáló - bizonyos Simon - közli: imént robbantott fel egy áruházat, és továbbiakat is levegőbe repít még, ha John McClane nem áll rendelkezésére, és nem hajtja végre utasításait. Nincs más hátra, a kapitány elküld egykori hadnagyáért, és a másnapos, nyúzott McClane ismét beszáll a halálos körhintába.
Ezt követően jön Az éj színe (1994), a Ponyva regény (1994), a Quentin Tarantino fémjelezte Négy szoba (1995), a Tizenkét majom (1995), Az ötödik elem (1997), A Sakál (1997) vagy épp A kód neve: Merkúr (1998). 1998-ban Willis hírneve tovább erősödik, mint akcióhős, ekkor mutatják be ugyanis a kasszasikert hozó Armageddon-t. 1999-ben elvállalja Kurt Vonnegut művéből készült Bajnokok reggelije című film főszerepét, ami egyáltalán nem hozta meg azokat a reményeket, amelyeket irányába tápláltak. Viszont a szintén ez évben készült másik mozija, a Hatodik érzék, annál nagyobb siker lett. Cole (Haley Joel Osment) hat éves, és látja a halottak szellemeit, akik kommunikálnak vele. Malcolm Crowe (Bruce Willis) gyermekpszichológus. Egy korábbi kezeltje hasba lövi, és ő az eset után más városba költözik: nehezen nyeri vissza korábbi önmagát, felejteni próbál. Cole csak benne bízik: senkinek nem beszélhet arról, amit lát, de a férfival pompásan megértik egymást. Ám mégsem biztos, hogy a pszichológus meg tudja menteni a kisfiút; a halottak ugyanis egyre követelőzőbbek. Ezt a pszicho-thrillert egy másik követi, A sebezhetetlen, mely a jó és a gonosz örök harcát mutatja be.
A színészeten túl Willis egy zenei CD-t is rögzített, filmek producereként láthattuk nevét, tulajdonosa a Planet Hollywood vállalkozásnak más sztárokkal együtt.
Magánélete, akárcsak a többi sztárnak állandóan a figyelem középpontjában van. Demi Moore-ral 1987-ben kötöttek házasságot, melyből három lányuk született (Rumer Glenn, Scout LaRue és Tallulah Belle), és amely 1998-ban válással végződött. Ennek ellenére ma is jó viszonyban vannak, és szeretetben, bár külön-külön nevelik gyermekeiket. Willis-t legutóbb a spanyol modellel, Maria Bravo Rosado-val hozták össze, legalábbis a pletyka lapok.
Bruce Willist mostanában két mozifilmben láthatják rajongóik, az egyik a Banditák, a másik pedig a Hart háborúja.
|