Habár Quentin Tarantino először elképzelhetetlennek tartotta, hogy szeresse egy olyan meditatív rendező akciójeleneteit, mint Zhang Yimou (Raise the Red Lantern, Shanghai Triad, The Road Home), később olyannyira beleszeretett a Hős-be, hogy jobbára az ő meggyőző erejének köszönhetjük, hogy a Miramax film a 2003-as Oscar-jelölés után végre a mozikba kerülhetett, méghozzá vágatlanul és szinkron nélkül. Ha nem lett volna a renegát segítő, a film nem érhetett volna fel a csúcsra: vetítésének első hetében mindjárt a statisztikák élére állt az alkotás a maga megkeresett 18 millió dollárjával.


Mindezek után nem csoda, ha az egy harcművész életének eseményeit feltáró produkciót úgy hirdették meg, hogy: „bemutatja Quentin Tarantino”. A stílushatárokot előszeretettel összemosó filmesnek egyébként más oka is van az örömre: boszúálló opusának második része, a Kill Bill 2. olyannyira jól fogy DVD-én, hogy augusztus 10-i megjelenése óta vezeti a toplistát, sőt, mi több, ezzel párhuzamosan a Kill Bill 1. eladása is új erőre kapott.

Egy álom van születőben. Mégpedig azért, mert látva az adatokat, a direktor merészkedik végre véghezvinni vágyát, hogy a véres revansot vevő ara sagáját egyben, nem pedig szétkaszabolva tálalja a publikum elé. „Nem csupán arról van szó, hogy csak fogom, és egymás után tapasztom a két darabot. Lesznek apró változások és lesz felvonásköz is, mint a 60-as évek filmjeiben” – nyilatkozik arról, hogy mi várható.

Természetesen a teljes történetet elmesélő Kill Bill DVD új extrák egész tárházát is hordozza majd, úgyhogy van mire fenni a fogunkat.

Egy szó mint száz, Tarantino szekere jól fut most minden téren. A rendezés mellett még arra is jut ideje, hogy egy kisebb szerepet vállaljon az Óz, a csodák csodájá-ban az ABC új feldolgozásában és Ámorra sem lehet oka panaszra, ugyanis mostanában sokszor kapták lencsevégre a Coppola klán lányával, az Elveszett jelentés-t jegyző Sofia Coppolával randi közben.