Sokak szerint a legjobb Tarantino film. Tarantino, amikor ezt a forgatókönyvet írta, még sehol sem volt a filmes szakmában, leginkább csak tervei voltak. 22 évesen elhelyezkedett egy video-tékában, és nemhogy ekkor, de már 8 évesen mindene volt a film. Tarantino 2 éves korában került L.A.-be, akkor anyucija 18, apukája pedig 23 éves volt. A fiatal szülők tényleg gyakran vitték moziba. Szóval, első, (befejezetlen), filmje az volt, illetve lett volna, hogy "My Best Friend’s Birthday", így hivatalosan első forgatókönyvének számít a True Romance, amit 87-ben írt, és 90-ben adott el, mégpedig 50 ezer dolcsiért. 88-ban írt még egy forgatókönyvet, ami a Született gyilkosok volt, illetve lett, de Tarantino nincs kiírva a film feliratai között. 

A True Romance-szel az volt a terve, hogy ebből (az ötven ezerből) megcsinálhatja akkori álmát, a Reservoir Dogs-t (Kutyaszorítóban). A Kutyaszorítóban-t eredetileg 16 mm-esre és fekete-fehére tervezte, és a haverjai játszották (volna)  a főszerepeket. így tudott (volna) működni a nagyon alacsony költségvetés. (a Low budget továbbra is 1 milliót jelent). Ekkor volt, hogy lekopott a videotékából, és a CineTel (kicsi Hollywood-i produkciós stúdió) részére végzett forgatókönyv stílus-javításokat, dialóg-feltuningolásokat stb. Így találkozhatott Lawrence Bender-rel, aki egy osztályba járt az ottani filmművészetin a színésztagozatos Peter Flood-dal, aki azon felül, hogy  éppen elvált a színészetet oktató tanárnőjétől, Lily Parker-től, ismerte Harvey Keitel-t is. Harvey Keitel elolvasta a forgatókönyvet, és nagyon tetszett neki, és segített pénzt szerezni, elvállalta az egyik szerepet, (Mr. White), sőt s többi főszereplőt is segített beszervezni, Ekkor lépett a képbe Richard Goldstein. És mi itt lépünk ki belőle. Lényeg, hogy a Reservoir Dogs nem jöhetett volna létre a Tiszta Románc nélkül. 

A Tiszta Románc azért nagyon-nagyon jó film, mert zseniálisak a dialógok, és a jelenetek, és mindezek egy nagyon cool és szép történetbe épülnek be. Clarence (Christian Slater) egy képregényboltban dolgozik, munka után beül egy bárba és szolidan beszélget, de amikor Elvis-re tereli a szót, vagy moziba hívja a nőt, és kiderül, hogy kungfu filmet akar megnézni, mégpedig hármat egyhuzamban, általában visszautasítják. És akkor szülinapján ott ül a moziban, és a Sonny Chiba filmet nézi, beül mellé egy bombázó, Alabama (Patricia Arquette), és még aznap este összejönnek. Aztán Alabama bevallja neki, hogy ő egy callgirl, és hogy a képregény-boltos főnök bérelte fel, hogy történjen vele valami szülinapján. Clarence azt feleli, hogy sejtette, hogy valami bűzlik Dániában, és amikor Alabama levetkőzött  Clarence megkönnyebbült, hogy  alul sem férfi. Percekkel később már bevallják, hogy nagyon szeretik egymást, és ez csak annyi konzekvenciát jelent, hogy Clarence el kell hogy hozza Alabama cuccait a stricijétől, Drexl-től. . Amúgy megtudjuk, hogy  Alabama "még csak négy napja callgirl, és Clarence a negyedik kuncsaftja, tehát még nincs agyonnyúzva".

A cucc-elhozás elég kemény dió, Gary Oldman a legsúlyosabb drogkirályt alakítja, aki mellesleg kicsit feketének képzeli magát, az ajtóban egy százhúsz kilós beengedő fogadja Clarence-et, de tovább nem meséljük ez a részt. 
A film nemcsak remekbeszabott dialógokkal, jelenetekkel, hanem remekbe szabott szerepekkel és színészekkel van tele. Brad Pitt egy Floyd nevű karaktert alakít, Floyd egy bútordarab, egy vegeta csávó, aki mindig elhasználja lakótársai elől a wc-papírt, egész nap otthon ül, és csak szív. Szegény Dick Ritchie-nek (Michael Rapaport) elég baja van vele, de szereti. Dick Ritchie nagyon buta fiú, elmegy szereplőválogatásra egy Starsky és Hutch szerű sorozathoz, és amit művel, az nagyon vicces. Eláruljuk, hogy végül megkapja a szerepet. Elliot egy komoly producer asszisztense, és Dick haverja, rajta keresztül akarja Clarence és Alabama elpasszolni azt az ötven kiló kokaint, amihez véletlenül hozzájutottak. Elliot sportkocsiját vezeti, egy prostituált társaságában, nála van a minta a kokainból, és amikor leállítják őket gyorshajtásért, és Elliot próbálja rávenni a nőt, hogy rejtse a zacskót a melltartójába, a csaj visszautasítja, Elliot lekurvázza, és a csaj Elliot arcába vágja a kokót, ami szétcsattan, és mire a rendőrök odasétálnak az autó mellé, Elliot feje tiszta kóla. 

A film egyik legszebb jelenete Dennis Hopper önfeláldozása. Ő alakítja Clarence apját, egy nyugdíjazott zsarut. Szicíliai maffiózók vallatják, hogy hova ment Clarence és Alabama, akik viharos gyorsasággal összeházasodtak. Dennis Hoppert kínozzák, és rájön, hogy semmi esélye. Azt mondja, hogy jól van, beszélek, rágyújt egy cigire, és egybehangzóan szinte mindenki aki látta a filmet a legszebbnek ezt találja, ahogy érezni, hogy Dennis Hopper tudja, hogy ez az utolsó cigije. Szóval rágyújt, és elkezdi kifejteni, hogy "A Szicíliaiak a niggerektől származnak". A Csapnivalónak semmi köze a rasszizmushoz, és a filmnek sem, a jelenet is tökéletes. Meg kell jegyezni hogy a film szereplői utána kellett, hogy nyilatkozzanak, hogy meggyőzzék a közönséget, hogy ez csak egy nagyon szép fikciós film, és semmi rasszizmus nincs benne, ezt elmondta Patricia, és akkor Dennis Hopper következett, aki pedig úgy érvelt (mint a filmben is), hogy szó sincs rasszizmusról, történelmi tény, hogy a Szicíliaiak a Móroktól származnak. Nagyon vicces volt. 

A filmben Val Kilmernek ("Vel") van a legkivételesebb szerepe, ő nem mást játszik, mint a királyt, Elvis-t. Clarence érezte legfontosabb döntései előtt a mosdóba megy, ahol a királlyal folytat beszélgetést. Elvis tanácsokat ad haverjának, Clarence-nek. Az a legszebb, hogy Val Kilmer arcát alig látni, max talán a tükörben egy picit.
Még egy jelenetre és egy dialógra hívnánk fel a figyelmeteket. Jelenetben nagyon izgi, amikor Clarence és Alabama Dennis Hoppert várják a ház előtt. Alabama cigánykerekeket hány, ezzel foglalja el magát. A helyszín ekkor Detroit, Dennis Hopper egy olyan környéken lakik, ahol percenként járnak a vonatok. Mindig mondja is, hogy na, jön a vonat. Szóval, amikor Dennis Hopper megjön, és Clarence-szel beszélget, a háttérben vonat húz el, és közben Alabama cigánykerekezik. Egy ilyen jelenet apróság, a legtöbb filmben úgy nézne ki, mint egy tévésorozat, kicsivel több kameramozgással, Tony Scott, a rendező, Ridley tesója, és Tarantino gondoskodtak arról, hogy az ilyen apró jelenetek is bombázóan finoman legyenek megcsinálva. Ennek eredményeképpen a film összes jelenete teljesen emlékezetes és izgalmas, és 99-ben is hátborzongatóan újszerű, ami nem kis dolog. Dialógban pedig az állatos cukorkát emelnénk ki, röpke kis egymásodperces jelenet, éppen várnak valami hullámvasútra, Clarence Elliot-tal tárgyal közben, és megkérdi, kér-e állatos cukorkát. Elliot vesz egyet, de Clarence azt mondja, a gorillákat ne (Save the gorillas, a mentsük meg a gorillákat a kihalástól szlogenből jön), ha valakinek a dialógok írása közben ilyen pici, de nagyhatású poénokra terjed a figyelme az nagyon jó író, akit szájtátva hallgatnak, olvasnak, vagy nézik a filmjét. Tarantino nagyon jó író, és ez leginkább ebből a filmjéből derül ki, mellesleg vicces, hogy egy videotékai alkalmazott ilyen történetet ír, amiben képregényboltos fiúval történik meg az egész film, de a legjobb forgatókönyvek úgy jönnek létre, hogy az író abszolút beleéli magát. A Tiszta Románc mindenesetre minden idők abszolút tízpontos filmjeinek kiemelkedő darabja, egy igazi király.